Ki nem náci?
Rengeteg félreértés kötődik ehhez a fogalomhoz, ezért a magam módján megpróbálom letisztázni a kérdéskört.
Mindjárt az elején ki kell jelentenem, hogy nácik mint olyanok konkrétan nincsenek (nem is lehetnek). A náci ugyanis egy történelmi korhoz, helyhez, és személyekhez kötődő, megvalósult és elbukott rendszer híve volt. Én a ténylegesen és bevallottan neonácikat sem tartom náciknak, mert ők a múlthoz kötődnek, egy elbukott rendszer utólagos hívei, olyan tragikomikus szerepjátékot játszanak, aminek nincsen realitása, ezért mindig marginális kisebbségként fognak tengődni, akiknek esélyük sincsen semmiféle hatalom megszerzésére. Inkább bohócok.
Ebben a pillanatban sokan fellélegezhetnek, és azt mondhatják, hogy lám, tényleg nincsenek nácik, hagyjuk is a témát! Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.
A bevezető után ki kell jelentenem, hogy nácik márpedig vannak. A kérdés az, hogy miről ismerszik fel egy náci? Lesújtó hírem van: nem arról, hogy annak tartja és vallja magát. Egyrészt ma a náci fogalma olyan, mint ha valakit gyilkosnak neveznénk. Annyira negatív és jelképes a fogalom, hogy a bolondokat leszámítva mindenki menekülne attól, hogy elfogadja, bevallja, ő náci. Másrészt beleütközünk egy nagyon fontos problémába: az önmeghatározás kérdésébe.
Az emberek azt képzelik, hogy saját maguk hovatartozását egyedül ők dönthetik el. Az a fura helyzet áll elő, hogy míg mások identitását könnyedén kétségbe vonják, addig a sajátjukat betonbiztos alapnak hiszik. Amikor valakit nácinak neveznek, fel van háborodva, mert ő tudja magáról, hogy kicsoda, micsoda, és neki nem lehet megmondani, mert ő az egyetlen, aki megmondhatja. "Ő nem náci, ő hazafi". A saját véleménye saját magáról minden másnál erősebb érv (a saját szemében). Így jutunk azután oda, hogy nem fogunk egyetlen nácit sem találni, hanem csupa jószándékú, radikális, hazáját szerető embert, akik csupán meg akarják büntetni a bűnösöket.
Ez a mentalitás nem pusztán politikai, hanem általános emberi. Senki sem fogja azt mondani, hogy "én szélhámos vagyok", "én gyilkos vagyok", 'én pedofil vagyok"................(folyt. köv.)
mindenki náci! pont.
@nyervi74: Nem kellene még gúny szintjén sem leegyszerűsíteni egy valódi problémát. A korábbi kérdésedre pedig igazán nem akartam válaszolni, mert egy dolog a politika eszköztára, amely nem mindig hasznos, és más az, hogy próbáljuk megérteni a jelenségeket.
Egyébként annyit mondhatok, hogy amikor a politika bizonyos jelszavakkal él, akár túlzás szintjén is, akkor nem feltétlenül az a célja, hogy mindenkit megszólítson. Ez is marketing, ennek is van célcsoportja, és van olyan réteg, amelyet szükségképpen taszít. De őket meg sem akarták szólítani. Szerintem nem a nácizás a baj, hanem az, hogy nem értjük a politikát, a demokrácia működését, és irreális elvárásaink vannak. Nem mindig az a hibás, aki nem teljesíti a várakozásainkat, hanem olykor mi is, amikor alaptalan reményeket táplálunk. És itt nem a cinizmus beszél belőlem.........
miért? olyan könnyedén náciznak egyesek, én miért ne mondhatnám, hogy mindenki az?
pl. blogteres meghatározás szerint:
árpád sávos zászlót fog - náci
magyar zászlót fog - náci
nem utálja a Székely Himnuszt - náci
bodzaszedőkről beszél - náci
ha nácival szóbaáll - náci
Ezen azért már el lehet "gúny szintjén" viccelődni, mert röhejes.
Egyébként, ha nem írnál naponta valami nácisat, nem szólnák hozzá hülyeségeket :)
@nyervi74: Nem mindig az írás tartalmát minősíti, hogy mit vált ki az olvasóból. :)))
Akasztott ember házában kötelet emlegetni...;)
mi magunk nem lehetünk bűnbakok, keresünk mindig valaki mást, aki vétkes...