Soha nem fogom elfelejteni azt a képsort, amelyet még Gyurcsány miniszterelnökségének elejéről adtak le párszor. Gyurcsány egy Miskolc környéki nyomortelepet (cigány falu) keresett fel, és lendületes tempójában, ám zavartan, mint aki nem a saját közegében van, és nincs igazán felkészülve, és tanácstalan, és szeretne valahol másutt lenni, és arra gondol, hogy inkább tüntetne a belvárosban a rasszisták ellen, mint a nyomortanyán esetlenkedjen, és szidja magában azt, aki ezt az egészet kitalálta, és ahogy fut a sárban, mellette egy cigányasszony lohol, kissé lemaradva, és Gyurcsány, aki baloldali, szolidáris, beszél az asszonyhoz, de hangját elváltoztatja, népiesen brummog, mint aki gyerekekhez beszél, és ezért affektálnia kell, és azt brummogja az asszonynak szinte kissé dalolva, hogy "hát dolgozni kell, én is dolgozom", és megy tovább, és sápadt, felpillant az égre, hátha jön már a mentőosztag helikopteren. És akárhogyan is kutakodok az emlékeim között, Gyurcsányt többet nyomortelepen, szegények között nem láttam. De lehet, hogy csak szenilis vagyok. sőt, biztos is, hiszen egy szolidáris baloldali miniszterelnök legalább hetente látogat el a putriba, magával viszi a belvárosi luxusétteremben elcsomagolt maradékot, a bennszülöttek talán még úgysem láttak rákot életükben sem, bár hírlik, hogy a nyomortelepen is LCD tévéken nézik a Mónika-Showt.............

Ez volt hát Gyurcsán Ferenc hiteles esete, amikor emberek szeme láttára járt a sáron, ami majdnem olyan, mint amikor Jézus járt a vízen.....legalábbis majdnem.