Vallomások

Bevallom, az MSZP képtelen kormányzása bennem is felfokozta a várakozást a Fidesz iránt. Voltak reményeim határozott, céltudatos és felkészült kormányzásra. A Fidesz remekül kihasználta az emberek reményét, mert a semmitmondásával mindenki azt láthatta beléjük, amit akart. Én is. Azonban álmaimban sem szerepelt az a forgatókönyv, ami eddig megvalósult. A legkevésbé sem a demokratikus berendezkedés iránti aggodalmamról beszélek, hanem a kormányzás stílusáról, összképéről és irányáról. Nem hittem vona, hogy majdnem két hónap alatt minden reményemet elveszi ez a kormány arra vonatkozólag, hogy itt ország épül, hogy valami érdemi dolog történik. Ha így megy tovább, azt hiszem, iszonyú kiábrándultság fogja őket körbevenni. Szerintem vége van, pedig el se kezdődött.

Akik erkölcsi alapon ellenzik a melegfelvonulást, azoktól szeretném megkérdezni, hogy

- elkapcsolják-e a tévét, ha leszbikus jelenetet látnak?

- csak a férfi homoszexualitástól undorodnak, vagy a nőitől is?

- elkapcsolják-e a tévét, ha erotikus jelenetet, netán pornófilmet látnak, és tervezik-e a pornócsatornák betiltatását?

- viszolyognak-e, amikor a brazíiliai karnevál női felvonulói alig ruhácskában rázzák a popójukat?

- felháborodnak-e, amikor nőket férfi sporteseményeken (boksz, VB, stb...) díszletnek és éremállványnak használnak?

- betiltatnák-e az évenkénti Erotika Kiállítást, amihez teherautós-leszbikus felvonulás is tartozik (tartozott?)?

- szerveznek-e tüntetést amerikai filmek ellen, amelyekben a drogozás megjelenik?

- szerveznek-e tüntetést filmek ellen, amelyekben erőszak, gyilkosság, ölés, lincselés, akasztás látható?

- kikapcsolják-e a tévét, amikor a játékfilmek főhősei szélhámosok, bűnözők, kasszafúrók, bérgyilkosok, kalandorok, és megtiltják-e gyermekeiknek ilyen filmek nézését?

- szerveznek-e tüntetést az újságpiacot elárasztó erotikus férfi magazinok ellen?

- meddig terjed az erkölcsük, hol kezdődik számukra az erkölcstelenség, ami ellen tiltakozni kell, és ami már megrontja a fiatalságot?

- Valóban az évenkénti egyszeri melegfelvonulás fenyegeti az erkölcsöket?

- szeretnék-e bevezetni a házasságtörők megkövezését?

- szeretnék-e betiltani a válást, mint a társadalmi stabilitást aláásó intézményt?

- végiggondolva a fenti kérdéseket, nem érzik-e úgy, hogy valójában képmutatók, akik csak ürügyül használják az erkölcsi elveket valami ellen, ami igazából csak taszítja őket?

Továbbá:

- támogatják-e azt, hogy mindenféle tüntetést, felvonulást tiltsunk be, amelyik másokat zavar, felháborít? Ha igen, akkor hol húzzuk meg a határt, hány ember tiltakozása legyen elég egy rendezvény betiltásához?

Szerintem az egész vita elhibázott. Nem az a kérdés ugyanis, hogy kinek mi a viszonya a melegekhez, hanem az, hogy mi alapján tiltsunk be felvonulásokat.

- Javaslom, hogy akkor tiltsuk be a Szent-jobb körmenetet, mert zavarja az ateistákat, zavarja azokat, akik nem keresztények, és azokat is, akik bálványimádásnak tartják, vagy politikailag irritálja őket.

- Javaslom, hogy tiltsuk be a Krisna-tudatú hívek felvonulását, mert zavarja a katolikusokat.

- Javaslom, hogy tiltsuk be a Debreceni Virágkarnevált, mert sokakat zavar az értelmetlen pazarlás, hivalkodás

- Javaslom, hogy tiltsuk be a Magyar Szigetet, mert a társadalom jelentős részét zavarja a hazafias hőzöngés.

- Javaslom, hogy tiltsuk be a Szigetet, mert a konzervatívokat zavarja a szabadosság, a végtelen bulizás.

............stb..........

Ha már majd minden rendezvényt betiltottunk, amelyik zavar másokat, és amelyikkel szemben érveket lehet felhozni, akkor sötétítsük el az országot, és temessük el magunkat a sápítozás és képmutatás vermébe!

A Blogtéren kialakult egyik polémia (Európai magyarság ) sarkallt arra, hogy néhány gondolatot lejegyezzek.

A radikális jobboldalon mindig uralkodó volt (ez nem magyar sajátosság, a náci németország is ékes példákkal szolgál) a földalatti "szakirodalom" kultusza, az alternatív történelemszemlélet, vagyis az a felfogás, hogy a hivatalos tudomány nem mond igazat, és a valóság el van rejtve - természetesen ellenséges megfontolásból.

Az alternatív történelemírást két okra vezetném vissza. Az első a lázadás, a fennálló világ elutasítása. A radikális elutasítás azt jelenti, hogy mindent el kell utasítani, nem csak a pénzügyi-gazdasági rendszert, nem csak a politikai elitet, de a kultúrát, a tudományt, és mindent, és ezzel a struktúrával egy egészen mást kell szembeállítani. A szélsőjobb jellegénél fogva nem képes arra, hogy jobboldali és nemzeti biológiát, fizikát, kémiát hozzon létre, viszont a történelem olyan terep, amelyen szabadon lehet garázdálkodni.

A második ok inkább gyakorlati. A legtanulatlanabb ember is meg tudja fogalmazni a tudomány kapcsán: folyton változik, átalakul, fejlődik. Rengeteg eszme, ezoterikus zagyvaság, alternatív történelemszemlélet várja reménykedve, hogy amiben ő biztos, azt majd holnap visszamenőleg igazolni fogja  a tudományos fejlődés. Ezért egyetlen zavarosfejűt sem billent ki a magabiztosságából, hogy állításait a tudomány ebben a pillanatban nem csak hogy nem igazolja, de egyenesen cáfolja, mert a zavarosfejű a tudomány pillanatnyi igazságát a magáéval ellentétben átmenetinek tartja.

Itt elérkeztünk egy nagyon fontos tételhez, ami minden alternatív tudomány alapja. Az alternatív tudomány azért alternatív, azért földalatti, periférikus, mert nem tudja magát igazolni tényekkel és érvekkel, mert sok benne a ha, az önkényes toldás, értelmezés. Adja viszont magát a kérdés: ha egy tudás nem tudja magát igazolni, és ezért nem lehet belőle hivatalos tudás, akkor mi igazolja azok előtt, akik azt mégis tudásként fogadják el? A válasz a lelki felfénylés. Az alternatív tudomány nem azért igaz a követői előtt, mert kétségtelenül igazolni képes az állításait, hanem azért, mert a követők belső meggyőződését fogalmazza meg. Vagyis az alternatív történelemszemlélet végső igazolása lelki, és nem objektív ténybeli. Az alternatív tudásnál először van a meggyőződés, és csak utána a hozzáigazított és megrostált tények, míg a valódi tudást a felismerések és a megismert tények alakítják ki (és át) - vagyis a folyamat fordított.

Az alternatív történelemszemlélet hívének azonban azt is fel kell dolgoznia, hogy ami számára evidencia (például hogy a magyarok bukott angyalok a Marsról), az a többség számára nem, de a tudomány számára végképp nem igazság, sőt, sokszor inkább nevetséges. A szélsőségesek annyira igaznak hiszi az elméleteiket, hogy még azt is képesek feltételezni, hogy a tudomány valójában tisztában van az ő igazságukkal, de a tudomány idegen, ellenséges érdekek kiszolgálója, és nem érdeke ennek az igazságnak az elismerése. Tehát míg a konzervatív, a főáramú tudományon belül elméletek vitáznak egymással a maguk igazságának elismertetéséért, és keményen megdolgoznak a bizonyításért, addig az alternatív történelemtudorok nem vitáznak, hanem ideológia háborút vívnak. "Aki mást hisz, az vagy félre van vezetve, tehát balek, vagy félrevezető, tehát ellenség" - ez az ideológiai háború logikája.

A valódi tudomány attól tudomány, hogy még az általa felhasznált források és dokumentumok hitelességét is igazolnia kell. Az alternatív történészek egyik ijesztő vonása, hogy mindenféle Interneten keringő "titkos" dokumentumot rögtön hitelesnek kiáltanak ki, ha az igazolja a feltevéseiket. Nincsen forráselemzés, nincs forráskritika, nincs bizonyítási eljárás.

A "dokumentum" igaz, mert igazat állít, és azért állít igazat, mert igazolja, amit hiszek a világról - ez az alternatív tudomány és tudás bizonyítási eljárása.

Szeretek kirándulni olyan vidékekre, amelyek számomra ismeretlenek. Ott állok csodálkozva egy idegen kultúra otthonában, és döbbenten tanulmányozom az enyémtől eltérő logikát. Ez nem azt jelenti, hogy elítélem, csak azt, hogy rácsodálkozok. Egyszerre lehet érdekes és elrettentő. Az egyik ilyen kedvelt túracélpontom a "Világpanoráma" az Echo TV műsorán.

A műsorvezető, ha éppen nincsen olyan vendége, aki önmérsékletre szorítaná, kontrolállatlanul garázdálkodik. Az, hogy a "Felvidéknek vissza kell térnie, és vissza is fog térni", csak egy jellemző példa a sok közül. Azonban legutóbb már mindent sikerült felülmúlnia.

Egy néző levelét olvasta be. Amúgy is kedvelt szokása rajongói leveleket beolvasni, végtére is egy valamirevaló ízléses és elegáns műsor magát ajnározza olvasói levek által. A néző Miamiból írt, és azt mesélte el, hogy amikor a Világpanorámát nézte onnan, és éppen valamelyik nemzetrengetően fontos témáról volt szó, akkor hirtelen összeomlott a rendszer, és órákig nem tudta megnézni kedvenc műsorát.

A műsorvezető alig leplezetlenül arról elmélkedett, hogy mennyien félnek a műsorától, és vajh kiknek állt érdekében, hogy elhallgattassák. Majd közölte, hogy a környező államok direkt és tudatosan zavarják a műsor vételét.

Azok a hazafiak, akik magyarellenes világösszeesküvésekben hisznek, attól a felismeréstől félnek a legjobban, hogy valójában annyira jelentéktelenek ők is, és Magyarország is, hogy senki nem foglalkozik velük - nemhogy még össze is esküdjön, és a Világpanoráma műsorát szabotálja a CIA irányításával.

Minden ember szembekerül élete során azzal a problémával, hogy olyan embereknek kellene nyilvánosan igazat adnia, akiktől viszolyog. Nagyon nehéz megküzdeni ezzel a dilemmával, és sokszor csak azért húzza az ember a beismerést, nehogy kénytelen legyen beismerni az olyan nagyon nemszeretem emberek igazát.

Van egy rémálmom. Azt álmodtam, hogy Debreczeni József és Bauer Tamás összes borulátó jóslata valóra válik, és ők állandó szereplői lesznek műsoroknak, újságoknak, ahol majd csendes szerénységgel beszélnek arról, hogy ők előre megmondták.

Ha nagyon cinikus akarok lenni, akkor arra kérem a Fidesz-kormányt, hogy ne adjon lehetőséget nevezetteknek a megdicsőülésre, mert kétségbe fogok esni........ :)

Be kell vallanom, ezt nem néztem ki az MSZP-ből! Nagyon frappáns és szellemes volt a beterjesztésük Orbán Viktor portréjának kifüggesztéséről. Azt hiszem, ez a fajta irónia még elegáns, még belefér a politikába, és hát nem kell mindent állandóan elvi síkon támadni.

Józan ésszel sem tudjuk ma már felfogni azt az elveszett világot, amikor még az idő lassan telt, és a társadalmak az állandóságra épültek.

A mai világot a felgyorsuló idő jellemzi. A dolgok gyorsan elavulnak, a divat magas fordulatszámon pörög, ami ma még jó ötlet, jó befektetés, holnapra veszteséggé válhat. A modern világ a múlandóság világa. Egy ilyen közeg automatikusan arra ösztönzi az embert, hogy minden lehetőséget maximálisan kihasználjon, mindent az utolsó cseppig kifacsarjon, mert a holnap bizonytalan.

A pillanat hasznát akarja learatni, már nem a holnapnak, nem az örökkévalóságnak épít.

A tradícionális társadalomban egy szakmát elsajátítani egész életre szóló megélhetést jelentett. A modern világban az ember soha sem tudhatja, hogy amihez ért, arra szükség lesz-e még holnap. Ez nem csak az erkölcsre hat károsan, hanem az emberek biztonságérzetére is.

Különös, de a napokban eszméltem rá, hogy az ember nem csak a fizikai térben vándorolhat - elköltözve új városba, új országba, új földrészre - más realitásokat keresve a maga számára.

Mentálisan is elköltözhet abból a valóságból, amiben él.

Például vannak jámbor lelkek, akik lázasan tanulmányozzák a római birodalom történetét, és arra vágyakoznak, hogy ott élhessenek. Vannak, akik szenvedélyesen bújnak a harcos szerzetes, vagy a tolvaj, vagy a mágus bőrébe, és haverjaikkal minden szabadidejükben szerepjátékot játszanak.

De olyanok is vannak, akik királyságot szeretnének, főrendekkel, vagy éppen fasiszta korporatív államot, vagy a Szent Korona uralmát, vagy szeretnék visszaállítani őseink vallását, lerázva a kereszténység romboló uralmát, vagy meg akarják szakítani a kapcsolatokat Európával, és vérszerződésben egyesülnének keleti népekkel.  

Ezeket az álmodozókat egy dolog köti össze: a realitással nem tudnak mit kezdeni. Nincs igazából konstruktív elképzelésük, a megreformáláshoz se tudásuk, se türelmük, igazán érteni sem értik a fennálló világot, csak utálják, megvetik. Nagy Sándort játszanak, aki egy csapással átvágja a gordiuszi csomót - ők kidobnák azt, ami van, méghozzá mindenestül, és visszahoznának valamit, ami végérvényesen elmúlt.

Egyikükben sem merül fel, hogy mi lenne velük akkor, ha az álmuk teljesülne. Valahol mind természetesnek veszik, hogy szerepet játszhatnának egy alapvetően arisztokratikus rendszerben, miközben a valóság az, hogy maximum valamilyen jogfosztott, alárendelt plebejus réteg tagjaként dicsőíthetnék az uralkodó osztályt.

Csak látszólag élnek a valóságban. A felszínen folyton a valóságról beszélnek, de az csak ürügy a számukra ahhoz, hogy az álmaikat fessék le mások előtt..............

Ők a mentális disszidensek. Nem közöttünk élnek, már rég "kivándoroltak" valahová.

Hihetetlen hír járta be a sajtót! Mint köztudott, a palesztinok évek óta fogva tartanak egy izraeli katonát, akit kínoznak, akivel embertelenül bánnak, és a családjának sem engedik a láthatást. A szélsőjobboldali hazafiak, akik minden elnyomásra, embertelenségre és igazságtalanságra érzékenyek, tüntetést szerveztek a palesztin követség elé, és követelték, hogy engedjék szabadon az izraeli kiskatonát. Szóvivőjük hangsúlyozta, hogy ők nem válogatnak nemzetek között, az izraeli kommandósakciót a segélyhajó ellen ugyanúgy elítélik, mint a fogollyal történő bánásmódot. A szélsőjobbos portálokat elárasztották a tiltakozó, felháborodott kommentek, amelyek arra is rámutattak, hogy a palesztin nép sem harcolhat a saját igazáért igaztalan eszközökkel. A magyar jobboldali megmozduláshoz számos nemzetközi szervezet csatlakozott.

A szélsőjobb tájékán él erősen az a felfogás, hogy a Szent Korona-tan helyreállítása lenne az igazi megoldás nem csupán bajainkra, de megmaradásunkra és felvirágzásunkra is. Eltekintve azoktól a fantasztikus képzelgésektől, amelyek ehhez a felfogáshoz kötődnek, szeretném ezt a kérdést megvizsgálni mint lehetőséget.

A Szent Korona-tan a saját követői szerint is több, mint jogi alapvetés. Misztérium. Kapocs, jel, üzenet, feladat, kitüntetés, Isten ajándéka, amely erejét és hatását beavatás, és egyéb láthatatlan úton fejti ki.

Tehát, mivel nem pusztán jogi alapvetés, kénytelen vagyok azt mondani, hogy vallás. Mindegy, hogy ez a "vallás" igaz, vagy hamis vallás, de vallás. Ugyanis elfogadása alapvetően hitbéli aktus. Még akkor is, ha valaki istenhívő, még akkor is bizonytalan, hogy el tudja-e fogadni ezt a tant, tehát egy tárgyat, egy koronát szentként tud-e tisztelni. A Korona valójában idegen test a kereszténységen belül. Gondoljanak bármit eme történelmi hagyomány követői és tisztelői a kereszténységről, és azon belül a reformációról, egy keresztény ember, ha tényleg az, és komolyan veszi a hitét, a Szent Korona-tant nem fogadhatja el, mivel az nem pusztán egy tárgy istenítése köré épül, hanem a nemzet, a kiválasztott és küldetésben levő nemzet gondolata köré. A kereszténység éppen azáltal lépett ki a zsidóság keretei közül, hogy minden embert megszólított, és mondjuk ki, létrehozta a vallási "internacionalizmust", vagyis a nemzetekfölöttiséget.

A reformáció koráig egész Európában a katolikus kereszténység volt az uralkodó. Ha háborúban is álltak egymással nemzetek, országok, vagy éppen az országon belül a nagyurak, vallási szempontból homogén társadalmakról beszélhetünk, természetesen kisebbségben levő zsidó, muzulmán, vagy ortodox elemekkel. Annak ellenére, hogy a Szent Korona-tan idegen a valódi kereszténység számára, mégis megvolt a társadalmi alapja annak, hogy egy ilyen eszmét általános elfogadottság övezzen. Ezt biztosította a vallási homogenitás, a királyok szakrális arculata, és hát az Egyházi gyakorlat, amely ereklyékben gondolkozott.

A reformációval, a felvilágosodással, a polgárosodással, a vallási sokszínűséggel megszűnt az a társadalmi alap, bázis, amely a Szent Korona-tant életben tartotta. Ennek a sokszínűségnek is volt köszönhető az a tendencia, hogy az állam elvált az Egyháztól. Erre ugyanis nem azért volt szükség elsősorban, mert az állam a hitetlenségre építette a létét, hanem azért, mert bármely felekezet kiemelése a többiek rovására egy szétszabdalt társadalmat hozott volna létre, megosztottsággal, és vallási ellentétekkel. A liberális állam célja az volt, az lett volna, hogy mindenki képviseletét el tudja látni.

Ma a Szent Korona-tant csak jelentős társadalmi ellenállás legyűrésével lehetne elfogadtatni. Ma ennek a tannak az erőltetése nem más, mint egy vallási kisebbség akaratának érvényesítése. Ez a vallási kisebbség, mivel azt hiszi, hogy igaza van, fanatikus hittel képviseli az igazát, és misztikus hatást vár a tan elfogadtatásától. Nem értik meg, hogy egy vallás, egy hitrendszer nem attól válik hatékonnyá, hogy az eszme, amire épül, igaz, hanem attól, hogy általános elfogadásra talál, általános elfogadása pedig szellemi energiákat szabadít fel.

A Szent Korona-tan azonban meghalt, mert elveszítette a tömegbázisát, és ma csak úgy lehetne érvényessé tenni, ha embereket üldöznénk el az országból, zárnánk börtönbe, fosztanánk meg a jogaitól...............Nem lehet az a nemzetegyesítés alapja és eszköze, ami maga is végletes megosztottsághoz vezetne.

Elhibázott célkitűzés a Szent Korona-tan cáfolatára törekedni. Nincsen olyan vallás, amelyet lényegében meg lehetne cáfolni, és ez alól ez a tan se kivétel. Egyetlen ponton lehet csak megfogni, ha azt bizonyítjuk, hogy életképtelen, hogy nem a jövő, de még csak nem is a jelen, hanem a múlt tartozéka, amit érdemes vizsgálni, tanulmányozni, tanítani, beszélni róla........De ugyanolyan elhibázott dolog a feltámasztása, mint ha valaki azzal állna elő, hogy tegyük államvallássá a sámánizmust, vagy a táltos kultuszt. Azt kellene hinnünk, hogy nem tudja, mit beszél.

Valójában ki kellene mondani, mert amíg nincsen kimondva, amíg nincs tudatosítva, addig a politikát illúziók és vágyálmok fogják alakítani.

Már nem magunknak építjük ezt az országot. Mi már "vesztesek" vagyunk úgy húsz-harminc éves kortól. Ezt az országot már csak a felnövekvő generációknak építjük. Egész egyszerűen tudomásul kell venni, hogy az igazi, mélyreható változások, ha el is indítják őket, nem hónapokat, nem éveket jelentenek, hanem évtizedeket. Igen, vannak generációk, akiket már nem lehet beilleszteni a munkaerőpiacra, akik már le vannak írva. Vannak generációk, akik már nem fogékonyak a változásra, nem tudnak új gondolkodásmódot elsajátítani, és leírhatják magukat. Vannak generációk, akik önhibájukon kívül nem lettek felkészítve az életre, mert az előbb említett generációk nem tudtak nekik érvényes "bölcsességgel" szolgálni, az oktatás pedig olyan, amilyen. Amilyen az ország.

Nem kell lázadni, nem kell háborogni, abban is lehet szépség, áldozat, cél, hogy a most felnövekvő fiataloknak, a most születőknek építjük azt az országot, amit mi már nem élvezhetünk.

Ha ezt felismerjük, belátjuk, akkor félretehetjük az indulatot, a követelődzést is..........

Sohasem jártam Norvégiában, így azután nincs közvetlen tapasztalatom arról, hogy mi van ott. Annyit tudok, hogy a "dicsőséges" viking korszak a nemzeti kultúra felvállalt része. Amennyi benyomásom van, bizonyára vannak rekonstruált viking falvak, viking éttermek, viking élményparkok, viking múzeumok, és viking napok, ahol a helyiek vikingnek öltözve rohanják le a fjordokat. Mivel a viking múlt nincs letagadva, éppen ellenkezőleg, kétlem, hogy akármilyen politikai erő a zászlajára tűzné, és ki akarná szabadítani a meghamisított értelmezés börtönéből.

Egy nép múltja és hagyományai ott válik a politika martalékává, ahol a nép identitása, történelmi tudata sérült, hiányos, letagadott. Viszont ahol a saját történelmi múlthoz való viszony sérült, ott a tagadás és a túlzás keveréke a jellemző. Ahol a történelmi hagyományokat eltagadják, nem beszélik ki, lebecsülik, ott óhatatlanul a szélsőségek fogják ezeket a kérdéseket kisajátítani.

Sajnos hazánkban is ez történt. Az elmúlt húsz évben a hatalmi elit nem alakított ki semmilyen viszonyt a magyar múlthoz, hagyományhoz. Olykor nem csak közönyös, hanem lekicsinylő, sértő is volt, talán még szégyellte is az egészet, és el akarta feledni. Aki felvetette a témát, az hamar érezhette magán a bélyeget, hogy magyarkodik, nacionalista, mucsai. Ez a mentalitás (is) vezetett oda, hogy mára a szélsőség, a torz történelemszemlélet annyira kisajátította a nemzeti kérdéseket, hogy jobb érzésű ember már riadtan próbálja a témát is elkerülni.

Nálunk nem lehet úgy megcsinálni a magunk "viking" fesztiválját, hogy ahhoz ne kapcsolódna automatikusan valamiféle földalatti, szektás, szélsőséges áramlat a maga zavaros eszméivel. Nálunk nem lehet úgy a magyarság eredetéről beszélgetni, hogy ne ütköznénk bele a hagymázas, képtelenebbnél képtelenebb elméletekbe, természetesen "érvek" armadájával megtámogatva.

Én annak örülnék, ha ideológia, konfliktus nélkül, semlegesen lehetne hagyományról, történelemről beszélgetni - mint a múltról, amelyből már nem lehet mai dicsőséget kreálni. Azt szeretném, ha a történelemszemlélet nem szolgálna mai célokat.

Azt hiszem, hogy a különböző politikai oldalakhoz kötődő média nem (csak) mesterségesen jön létre, nem úgy, hogy a pártközponból finanszírozzák. Ez egy szerves és kölcsönösségre épülő természetes folyamat.

Ma az ellenzéki sajtó egy jelentős része az MSZP-hez kötődik. Érdekes kérdés, hogy ha bekövetkezne az, amit én is remélek, hogy az MSZP eltűnik, kihullik, akkor azok a médiamunkások, akik nem pusztán baloldaliak, hanem konkrét párthoz kötődnek, miként fogják ezt átélni és feldolgozni. Ha kimegy mögülük a bázis, akkor légüres térbe kerülnek.

Minden politikai oldalnak vannak széplelkű híveik, akik valójában képtelenek akárcsak elvi alapon is megítélni egy párt tényleges intézkedéseit, fellépését. Kötődésük a saját politikai formációjukhoz merőben érzelmi alapú. Ezért az ellentétes oldalon álló politikai erők kritikáját, ellenkezését csak úgy tudják értelmezni, mint hogy valaki bántja a szeretett lényt. Azt, hogy ténylegesen mit mond az ellenfél, hogy annak van-e alapja, mindez lényegtelen. Csak az számít, hogy szembeszegül a rajongott és szeretett párttal............A betelefonálós műsorok aktív közönségét zömében ők adják.

Bár az Orbán kormány az elmúlt időszakban nem volt mentes a hibáktól, és a vitatható intézkedésektől, vagyis saját maga szolgáltatott muníciót a kritikusainak, mégis volt a választás után egy kegyelmi pillanat, amikor még nem lehetett tudni, hogy miként kezdik el a kormányzásukat, és akkor én bizony elgondolkoztam. Próbáltam egy újságíró szempontjából elgondolni, hogy ha és amennyiben a Fidesz kormányzása hatékony, sikeres és dinamikus lesz, akkor mit fognak az újságírók csinálni. Először szembesültem azzal, hogy az újságíró szakma nem működhet ideális körülmények között. Rá kellett jönnöm, hogy a médiát a kritika, a botrány, a ballépés, a hiba élteti, ezért nyugodt körülmények között is kénytelen ügyet kreálni, különben feleslegessé válik. Nem csak a médiafogyasztó polgár szemében, de önmaga előtt is.